A craniosacralis kezelés számos betegséget és egészségügyi problémát kezel gyorsan, sikeresen, természetesen és mellékhatásmentesen.
Mit takar a craniosacralis elnevezés? Cranio-koponya, sacrum – keresztcsont, központi idegrendszerünk két alappillére. E két terület között él, mozog, áramlik, lüktet egy csodálatos, intelligens rendszer.
A terápia során a craniosacralis folyadék áramlásának felszabadítását segítő érintések elősegítik:
– a koponyán belüli keringés javulását,
– az idegi funkciók normalizálását,
– az ízületi feszültségek oldását.
Ez a kezelés az összes működésünkre pozitív hatással tud lenni.
– Életenergiánkat frissíthetjük, és az idegrendszerünket kedvezően befolyásolhatjuk.
– Nagy hatékonysággal oldja a migrént, a fejfájást, a nyak- és hátfájást, a derékfájást, de az állkapocs ízületi problémákat is csökkenti.
– Kezeli a stresszt, szorongást, depressziót, az alvási, hangulati, viselkedési és tanulási zavarokat
– Ortopédiai és mozgásszervi problémákat és motoros koordinációs zavarokat is képes javítani.
– Jótékony hatással van az emésztésre, a vérnyomásra, hormonrendszerre.
– Biztonságos és ajánlott terhesség alatt, traumás sérülést követően és a fizikoterápia szerves részeként használni.
– Minden korosztály számára hasznos, az újszülöttektől az idősekig.
Hogyan segít szorongás, depresszió, pánikbetegség esetén?
Testünk a bennünket ért érzelmi hatásokra éppúgy azonnal reagál, ahogy a fizikaira.
Ezekben az esetekben egy biológiai, neurokémiai rendellenesség alakul ki, amikor az agy nem tudja szabályozni a hangulatot, az érzelmeket. Ha túl sok a belső vagy külső stressz, akkor a test önszabályozása meghiúsul, a test szövetei megfeszülnek, és ez mind a gerincvelőt, mind az agyat érinti. A légzés irányíthatatlanná válhat és váratlan pánikrohamok törhetnek az egyénre.
A negatív érzelmek és fájdalmak érzelmi blokkokat hagyhatnak a testünkben, hosszan tárolva azokat, s ezek idővel szorongáshoz, depresszióhoz vezethetnek.
Ezek a blokkok éppúgy megtalálhatóak a koponyacsontok varratai közt, mint testünk kötőszövetes
rendszerében, de jó hír, hogy a craniosacralis terápia több síkon is kezeli az adott problémát.
A craniosacralis kezelés során testünk ellazul és mély relaxációs állapotba kerül, oldódik a stressz, agyműködésünk lelassul, a tárolt érzelmek pedig felszínre kerülhetnek, utat nyitva a gyógyulásnak.
A kezelés hatására fokozódik a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer működése, optimalizálva az agyműködést, és aktivizálva a megfelelő hormonok (pl. szerotonin) működését is. Testünket és agyunkat elönti a nyugalom és jólét érzése, csökken a pulzus, a vérnyomás, elősegítve testünk öngyógyító folyamatait.
A kranioszakrális – vagy craniosacralis – terápiának több irányzata létezik, de a legtöbb megközelítés két alapvető szemléletre épül: a John E. Upledger nevéhez köthető biomechanikus irányzatra, valamint a William Garner Sutherland által kidolgozott biodinamikus megközelítésre.
Az Upledger-féle irányzat finom, manuális technikákkal, mikromanipulációval segíti a craniosacralis rendszer és a test strukturális egyensúlyának helyreállítását, míg a Sutherland-féle biodinamikus szemlélet a szervezet saját mélyebb, belső ritmusait és önszabályozó folyamatait támogatja – beavatkozás helyett kizárólag jelenléttel és finom ráhangolódással.
Az integrált biodinamikus kranioszakrális terápia ezt a két megközelítést ötvözi, és egy tágabb, holisztikus szemlélettel egészíti ki. Nemcsak a test fizikai működésére figyel, hanem az idegrendszer állapotára, a pszichés folyamatokra és a test mélyebb, önszabályozó intelligenciájára is. Ez a megközelítés anatómiai, élettani és neuroendokrin alapokra épül, ugyanakkor teret ad az érzékelésnek és a jelenlétnek is.
A kezelés így nem egy előre meghatározott protokoll szerint zajlik, hanem mindig a páciens aktuális állapotához és ritmusához igazodik. Ennek köszönhetően a kezelés mindig a kliens aktuális állapotához igazodik, és lehetővé teszi, hogy a folyamat ne csak tüneti szinten történjen, hanem ott is, ahol a valódi változás elindul.
