Hara – japán szó, mely nem csak egy szó, illetve a testünkön lévő terület megnevezése, ami magyarul a has szónak felel meg, hanem sokkal több annál. Itt csak röviden foglalom össze.
Természetesen emésztőszervek, nemi szervek, belsőelválasztású mirigyek és más odatartozó képletek otthona fizikailag. Ezért a hara kezelés nagyon hatékony módszer belső szerveink működésének, az emésztés és méregtelenítés megtámogatására. Valamint ily módon lehetséges egy igen mély színtű megszólítása érzelmi, lelki állapotunknak, emlékeinknek, gondolkodási szokásainknak.
Itt található a hasi idegdúc, a vegetatív idegrendszer, második agyunk neuronjainak központi 
területe. Ezt ma már külön tárgyalja, vizsgálja tudomány. Az újabb kutatások bizonyítják, hogy a bél-agy kapcsolathoz köthető idegrendszeri utasítások 90 %-a innen indul az agy felé és csak 10 %-a az agy felől ide. Ez a cikk nagyon jól leírja, amit érdemes minimálisan tudni a ebben témában: Hara – a „hasi-agy” létezik
Ha a fizikain túl kiterjesztjük figyelmünket, a hara a tudatosságunk, érzelmeink, döntéseink, alsó energiaközpontunk, belső erőnk alapvető forrása is. Lényünk legbensőbb részével találkozhatunk itt bent. Kezelése energetikailag, érzelmileg és fizikailag is egy igen intim találkozásra ad lehetőséget.
A magyar nyelv sok kifejezése utal arra, hogy milyen jelentősége van ennek a központnak: a zsigereimben érzem, hasamra ütök, rosszmájú, epés megjegyzéseket tesz, gyomoridegem van stb. A japán nyelv szintén tartalmaz a hara fontosságára utaló kifejezéseket.
A keleti kultúrában mindig is kiemelt fontosságú volt a hara-tudat. A harcművészetek egyenesen ide összpontosítják a tudatosság figyelmét, az alsó tanden (tantien) vagy irimi pontba, ahol az életerő (ki, chi) középpontja található, s innen indítanak minden mozdulatot. Kezelése nagyban hozzájárul alsó energiaközpontunk harmonizálásához, az energia megfelelő áramlásához, a stressz csökkentéséhez, az életerő növeléséhez.
Még egy kis plusz a haráról Madocsai Eszter A belső harmónia útja – Do-in könyvéből:
„A lényegünk nyugvó helye
A keleti ember hétköznapi életében is tükröződik, hogy a középpontunk a hara, hogy lényegünk itt 
nyugszik. Az égi és a földi, a jin és jang energiák itt találkoznak, és alkotnak bennünk egy teljesen egyedi személyiséget. A keleti ember számára ez egy evidens, természetes test-érzés. Jól példázza ezt az öngyilkosság hagyományos japán rítusa. A szamuráj, ha elvesztette becsületét, a hasa felnyitásával ölte meg magát, hara-kirit követett el, a lényeget célzó pusztítással. Az európai ember ezzel szemben a lényeget inkább a fejében érzi, és főbe lövi magát.
Lelkiállapotok és érzések – Mit mondanak a japánok?
A japán nyelvben sok példát találunk arra, hogy a hara az érzésekkel, lelkiállapotokkal szoros kapcsolatban van. Japánul azt mondják, hogy „nagy a harája” (hara ga ookii) akkor, ha valaki nagylelkű, jó szívű, megértő. A rosszmájú, rosszindulatú emberre azt mondják, hogy „fekete a harája” (hara ga kuroi). A gyávaságot a hara hiányaként jellemzik (hara ga nai). A döntéshozatal is a harában történik (hara wo kimeru). Ha valaki fürkészi a másik szándékát, akkor a japán nyelv ezt úgy fejezi ki, hogy „kutatja a harát” (hara wo saguru), ha őszintén beszél valakivel, akkor „megosztja a harát” (hara wo waru).
Fejközpontúság a természetes testérzés helyett – a gyerekkor
Az egyedfejlődés során 4-5 éves korban veszítjük el azt a természetes testérzést, ami hasonlít a hagyományosan távol-keleti hozzáálláshoz. A csecsemők és a kisgyermekek, a környezeti és nevelésbeli hatásoktól még mentesen, sokkal inkább a testükben érzik magukat, és ösztönösen használják a hara központot. Ha megfigyelünk egy csecsemőt sírás közben, vagy amikor hanyatt fekve játszik a kezeivel-lábaival, láthatjuk ennek egyértelmű megnyilvánulását. A földön mászó kisgyermeknek is tökéletesen harmonikus a mozgása. Amikor valami érdekli, egész lényével, minden porcikájával figyel. (A japánok ezt Sho shin-nek nevezik.) Óvodás kortól lassan elveszíti a gyermek a kapcsolatot a testével és a hara központtal. Már iskoláskor előtt elkezdjük a gyerekeket a fejközpontúságra nevelni. A mozgásos játékokat, amiben egész lényével részt tud venni, egyre inkább kiszorítják az olyanok, amiben csak a fejét kell használnia. Azt jutalmazzuk elsősorban, hogy már milyen „okos”, és kevésbé értékeljük, ha szaladgál egész nap, és „csak” játszik. Ha az örömét, izgatottságát ugrándozással fejezi ki, hamar rászólunk, hogy „maradj már nyugton”. Az iskolában azután ez a folyamat még erőteljesebbé válik. A tantárgyak szinte mindegyikében a gyermek racionális-logikai gondolkodását fejlesztik, a többi képesség, a művészeti tantárgyak alig kapnak helyet.
Derék és hátfájás – a következmény
Strukturális következménye is van a fejközpont túlzott hangsúlyozásának. Az állandó széken ülés, a kevés mozgás, ami már óvodás korban elkezdődik és végigkíséri az iskolás kort is, a gyermek gerincét és medencéjét rendkívüli módon megterheli. Felnőttként azután már szinte képtelenek vagyunk a földön ülni és mozogni, a medencénk teljesen merevvé válik. Nem csoda, hogy sokan szenvedünk derékproblémáktól és hátfájástól.
A hara művészete
Van egy japán kifejezés, a haragei, ami a hara művészetét jelenti. (Ugyanez a gei áll a gésa szó elején). Eredeti jelentése a színpadi művész játékára vonatkozik, arra a képességre, ha a színész látványos mozdulatok és szavak nélkül is egyértelműen ki tud fejezni különféle lelkiállapotokat. Tágabb értelemben is használják, mégpedig akkor, ha valaki döntéseiben a racionális mérlegelés helyett az intuícióra támaszkodik. Érdemes a hara művészetét gyakorolni, felnőttként újra megtanulni testi tudatossággal, a testtel összhangban élni, itt és most a jelen pillanattal kapcsolódni. A tudattalan megérzések, az egészlegesség, legbelső énünk a testben a hasunkhoz köthető. Ha a hara ellazult, rugalmas, mozgékony, puha, akkor nincs akadálya annak, hogy a képességeinket jól tudjuk használni, asszertívak, azaz határozottak, egyértelműek, céltudatosak legyünk. Laza testgyakorlatokkal elérhetjük a merevségek oldódását, meditációval erősíthetjük a szellemi kapcsolatot lényünk középpontjával. A hara egy olyan belső erőforrás, amiből mindig meríthetünk.
Do-in gyakorláskor a légzéssel teremtjük meg a kapcsolatot a harával, a belégzést ide irányítjuk és innen lélegzünk ki. A tudatunk ebbe a központba süllyed. Ezt hívjuk hara-légzésnek, illetve hara-koncentrációnak. Ezzel erősítjük az energia-áramlást, harmonizáljuk a szervműködéseket, lelki stabilitást, önbizalmat nyerünk.”